A szemlélet, hogy a növények lélekkel vagy spirituális esszenciával rendelkező élőlények, világszerte megtalálható a különféle ősi kultúrákban és hitrendszerekben. Hiszem, hogy az alázattal, tisztelettel működtetett kert meghálálja a szeretetet, amit belehelyezek és egy újfajta együttműködés alakul ki, ami aztán újabb lehetőségeket nyit meg. 

Világunk különféle ősi, sámáni hitrendszereiben a Földdel, kövekkel, növényekkel, állatokkal, mint lélekkel rendelkező spirituális lényekkel való együttműködés gondolata több ezer éves múltra tekint vissza. Minden teremtettre mély tisztelettel és alázattal tekintettek és tekintenek ma is. A gondolkodás iránya az embertől, mint legkisebb egységtől, indul és az egyre nagyobb, a végtelenségig táguló rend felé nyílik. A modern kor tudományos gondolkodása az egyre kisebb részek felé irányul és tekinti az embert és környezetét vizsgálódása tárgyaként. Ilyen formán az ember a legnagyobb egység és a végtelent az egyre kisebb egységei között találta meg. De mi történik akkor, ha a két végtelen egy és ugyanaz?
A spiritualitás, ami valós gyakorlatokon és tapasztalatokon alapul és a mai modern kori tudományos gondolkodás együttműködésének lehetősége keltette fel az érdeklődésem. Kíváncsi voltam, hogyan valósulhat ez meg a gyakorlatban, milyen eszközök segítik ezt az együttműködést mindkét oldalról?

Tanulom és használom is azt az ősi tudást, amit dél-amerikaiban, az Andokban a Kecsua nép változatlan módon a mai napig gyakorol és a modern tudomány által biztosított tudást, amit a nyugati kultúra - esetemben a MATE kepzese - nyújt számomra. A két bölcsesség egyesítésére tettem kísérletet kertünkben. Különleges tapasztalat számomra, hogyan rendezödik vissza, a "rendbe" körülöttünk a ter. Ugyan elején járunk még utunknak de egy velünk együtt élő, pulzáló rendszer részévé váltunk. Megfigyelek, alkalmazok, kérdezek és újra figyelek, változtatok, újítok, ha szükséges és újra kérdezek, figyelek. Ezzel a lankadatlan figyelemmel, kommunikációval tudok viszonosságban létezni ebben az ökológiai rendszerben. Mélyen hiszem, hogy csak így tudjuk a továbbiakban a létezésünket biztosítani. 

Együttműködéssel minden szinten, emberekkel, növényekkel, állatokkal, Földdel, Nappal, a tapasztalható és a létező, de láthatatlan világokkal.

Saját tulajdonú területen gazdálkodunk Pécs város belterületének határán,  a Mecsek déli lejtőin. Idősebb szomszédaink, akik a területek tulajdonosai,még szívvel járnak ide dolgozni, de családjaik már teherként élik meg ezt a feladatot. Keleti és déli irányultságú, tengerszint feletti magassága 180 m. A hely adottságaitfigyelembe véve a lejtők dőlésszöge miatt is, illetve már a soroknak kialakított teraszos szőlőgazdálkodás miatt, a zöldség, gyümölcs gyógy- és fűszernövény termesztés inkább kibővített teraszokon, emelt ágyásokban folyik. A területen korábban működő intenzív szőlőtermesztés a természetes talajréteget nagyon lecsökkentette, ami főként a fedetlen talaj eróziójának tudható be, az állandó vegyszerezéstől, élettelenné is vált. A mélyebb talajrétegek márgásak, kövesek így legelső feladataink között szerepel mai napig, a talaj újraépítése és a megfelelő talajélet biztosítása növényeink számára. A természetben a vadnövények, bokrok, fák vagy azok elkorhadt lehullott levelei, ágai takarják be a talajt. Ezt figyelembe véve építjük mi a talajt a kertünkben, Gyulai Iván útmutatásai alapján. Takarjuk a talajt almos trágyával, kaszálékokkal, talajtakaró növényzettel. Betakarjuk az ágyásokat, hogy az erdőhöz hasonlóan tápanyagdús, finom szerkezetű talajunk legyen. A mulcs táplálékul szolgál a talajlakó élőlényeknek, megőrzi a természetes csapadékot, az esővizet és a reggeli harmatot is. Mára másik legfontosabb feladatunkká a vizgazdálkodás vált, az egyre forróbb nyarakat csak öntözéssel tudjuk átvészelni.

Tapasztaljuk minden évben, hogy így tudnak növényeink egészségesen fejlődni.